Kézkrémet hordani egy hotel szobáiba és hasonlók? Diákmunkának annyira azért nem rossz!

Fiatalon az ember nagyon sok mindent elvállal és megcsinál, hogy egy kis pénzhez jusson. Mielőtt valaki kaján kacajban törne ki hadd szögezzem le, hogy én itt most a legális munkakörökre gondolok, illetve azokra, amiket a szüleinknek is be merünk vallani. Szóval én is ilyen ifjú titán voltam, aki szeretett volna az egyetemi semmi mellé kiegészítő pénzt keresni, hátha úgy már nem fog heti négy-öt nap korgó hassal lefeküdni. Mivel értelemszerűen nem volt semmilyen végzettségem, viszont sportolói múltam igen, ezért úgy döntöttem, hogy a legjobban akkor járok, ha a fizikumomat vetem latba, ezzel ugyanis sok munkát tudok elvégezni ha szimplán csak kitartó vagyok.

Keresgéltem is, megnéztem és utánamentem jó pár lehetőségnek, de nem igazán mondhatom azt, hogy el lettem volna ájulva a többségtől. Mármint félreértés ne essék, nyilván nem vártam azt, hogy luxus autókat kell vezessek havi kétmillió forintért, de arra igenis gondolta, hogy nem ártana egy emberibb összeget zsebre tenni ha már ott gürizek a cégnél. Mivel napközben lekötött az egyetem vagy az alvás, ezért úgy döntöttem, hogy a legjobb ha vállalok egy kis éjszakázást is, amit egyrészt jobban megfizetnek, másrészt így nagyobb nyugiban vagyok bent és nem kell azon töprengenem, hogy vajon még mennyi minden mást is csinálhatnék e helyett. Az egyik kedvenc hirdetésem egy hoteltől jött, ahol különböző takarító munkákat kellett volna végezzek. Az említett beosztáson kívül például a mosást, mosogatást, a szobák kozmetikumainak újratöltését. Ez utóbbi kissé vicces volt, ahogy a 195 centimmel egy hatalmas adag kézkrémmel járkáltam fel alá az épületben, miközben mindenki engem nézett a vendégek közül. Bizarr látvány lehetett, ebben biztos vagyok.

Viszont mindenképpen megérte a melót bevállalnom, ugyanis tényleg jól kerestem ráadásul arra is rá kellett jöjjek, hogy bizony jól is bírom a terhelést. Mármint erre számítottam alapból is, de nem mertem volna fogadni arra, hogy tényleg ilyen könnyedén hozzá fogok szokni ahhoz, hogy a hét négy napján vagy éjjel vagy nappal egy hotelban gályázok. Mindenesetre kellemes csalódás és meglepetés volt ez önismeret terén is, innentől fogva egy kicsit bizakodóbban tekintettem a jövőbe, hiszen ki tudja, mikor jön még jól az elnyűhetetlen munkavégzési képességem. Ha például nem sikerülne olyan utat bejárnom az értelmiségi ösvényen, mint az itt említett cikk esetén, akkor bizony nagyon is jól jöhet még az itt megszerezett tapasztalat. Mondjuk nem tervezek ilyesmit egyelőre, hiszen a hangsúly még mindig az egyetem elvégzése és egy diploma megszerzése. Ha választhatok, akkor egyelőre még a kevésbé fárasztó és jobban megfizetett munkahelyekre voksolnék, de mint már említettem jó tudni, hogy ha kell az ember több lábon is meg tud állni vagy akár ne adj Isten egyszerre arra kényszerül, hogy mindkettőn.

Kezdem mostanra már rutinszerűen űzni a dolgot, kézkrém fel, szemét le, porszívó, söprű, vasaló, egyszóval igen jól hozzászoktam a dologhoz és ahhoz, hogy az életem szerves részét képzi. Ráadásul nagyon jó fejek a kollégák is, akik rengeteget segítettek a kezdeti időben nekem abban, hogy ne kelljen sokat szenvednem a beilleszkedéssel és még inkább azzal, hogy nem kellett sokat beégnem a vendégek előtt azzal, hogy nem igazán vagyok képben. Egyszóval nekik is hatalmas köszönetet kell mondanom. Az egyetlen hátráltató tényező, hogy így bizony eléggé elfogyott a magamra fordítható időm, amit pedig szeretnék szép lassan visszakapni, így könnyen megeshet, hogy hamarosan könnyítenem kell valamelyest az életvitelemen, akár egy könnyebb, kevésbé időgyilkos munka vállalásával.