Olcsó utazás egy kádnyi motorolajban!

Barátnőm nagy kuponvadász hírében áll és előszeretettel preferálja az utazós lehetőségeket. Mind a ketten szeretünk utazni, azaz szerettünk, legalább is kerüljük azokat az utakat, amik fillérekért vannak, a múltkori incidens miatt. A kirándulásunk Podgoricába vezetett. Tíz ezer forint volt kettőnken a busz visszaúttal. Ár-érték arányban megérte, de nagyon viszontagságos volt az út.

motorolajKezdjük is az indulással. A Népliget mellől indult egy különjárat. Maga a jármű elég szépen karban volt tartva, az utastér tiszta volt, bár az ülések közt kicsi volt a hely, így picit kényelmetlen volt. 25 lelkes utas volt, egy három tagú fiatalokból álló csapatra kellet várnunk, mert előre szóltak, hogy nem fognak megérkezni pontosan, emiatt 20 perc késéssel indult az út. Az busz motorja nagyon szépen duruzsolt, biztos belülről is rendbe van tartva, nem sajnálják a motorolajat belé. Ahogy már említettem, valóban szűkösen fértünk el főleg, az előttünk ülő idős házaspár nagyon sok csomaggal rendelkezett és volt náluk egy elég kisméretű, idegesítő hangszínnel ugató kutya. Nem beszélve az óránkénti megállásokról, hogy a folyóügyeiket intézzék az idősebb utasok. Legalább volt egy kis időm beszélgetni néha a sofőrrel és hálálkodni a biztonságos utazásért. Mindig jó, ha jó kapcsolatot ápolsz a buszsofőrökkel, ezt még egy vezető mondta nekem, én meg nem vitatkoztam ezzel, azóta is gyakorolom. Beszéltünk a buszról, említette, hogy gyorsan pusztítja a motorolajat, de állítása szerint már talált egy kompatibilis márkájú motorolajat, amit nem zabál a gép annyira. 11 órás útból, sikerült 14 órát csinálni, de legalább épségben megérkeztünk!

A szállásunk egy kis 3 és fél csillagos panzió volt. Hangulatos volt, sok zöld vette körül, nálam ennyi elég, mert szeretem a természetet! A szobánk akár egy mini garzon, tartalmazott mindent, szóval, ha az embernek nem volt kedve a többi vendéggel étkezni, akkor maradhatott a szobájában és megfőzhette a magáét. Legnagyobb meglepetésünk a fürdőben ért minket. A kádunk félig volt töltve motorolajjal, ezt onnan tudom, mert több fajta – Castrol, Eneos, Eni, Mobil 1 stb.… – flakonok hevertek a szobában szanaszét. Természetesen azonnal jelentettük. A szálloda vezető is értetlenül állt a dolog előtt. Mindenesetre felajánlotta, ha kell olaj, merjünk onnan, aztán hamar kitakarítatta az egész helységet, tisztább lett, mint egy gyógyszerészeti labor!

Berendezkedtünk a szobánkba és már is nekiláttunk felfedezni a várost. Kötelező látványosságok után találtunk egy jó programot. Valami fél profi autó és motoros show volt. Különböző kaszkadőrmutatványok és versenyek voltak. A rendezvény fő támogatói a Shell Helix és a Mannol termékek, motorolajok voltak! Nagyon jó kis rendezvény volt, beleláthattunk a háttér munkálatokba, néhány versenyző egy kis előadást is tartott, hogy lett versenyző és mik az apróbb trükkök a pályán. Szerencsére az előadás után angolul jól el tudtam beszélgetni vele, autó bütykölésről és minden ide tartozó dologról. Visszafelé a szállásra taxit hívtunk, mert az idő beborult és nem volt kedvünk elázni. Elég nagy zuhé érkezett. A taxi valamiért megállt. A sofőr pár perceg babrált elől a motornál, majd nagy nehezen, kézzel-lábbal közölte, hogy innen gyalog kell folytatunk az utat. Szóval csak sikerült eláznunk. Beestünk a szobánkba és készültünk volna egy forró fürdőt venni, amikor ismét az a látvány fogadott, ami jöttünkkor. A kádban megint állt a motorolaj, a flakonok megint össze vissza dobálva. Ismét panasztettünk, ismét ki lett takarítva minden szépen. Így az utolsó éjszakánkra a kellemetlenségekért kaptunk egy üveg pezsgőt és egy elég ínycsiklandozó hidegtálat!

Eljött a reggel. elkezdtünk csomagolni, mikor beállított a tulajdonos és még egyszer elnézés kért a kádas incidensért. Kiderült, hogy a vén kertész csinálta, aki már 72 éves és már 43 éve dolgozik a panziónál. Azt nem lehet tudni, miért pont ebben a szobában csinálta mind ezt, vagy egyáltalán, miért öntötte ki a motorolajokat.  A lényeg, hogy ez a rejtély is megoldódott!

A vissza út hasonló képen telt, mint az oda út. Megálltunk elintézni a tisztasági dolgokat óránként, a pihenőnél beszélgettem a vezetővel. A magyar határtól alig 30 kilométerre voltunk, amikor a busznak félre kellett állnia. A rossz motor felhasználta a motorolajat és a tartalék pedig ott maradt, mert takarításkor ki lett véve a flakon. Szerencsére barátnőm, merített a kádból még az első alkalomkor egy fél liternyi olajt és a táskájában tartotta, hogy ezt miért csinálta, csak annyi válasza volt ár, hogy „Mert ingyen volt…”. Mindenesetre megmentette az utazást és kibírtuk vele hazáig!

Érdekes élmény volt ez a hosszú hétvége, ami biztos, akár busszal akár saját autóval indul az ember utazni, egy kevés tartalék kenőanyag mindig jól jön. Fontos, hogy a belsőégésű motorok megkapják a megfelelő karbantartást és védve legyenek a kopástól a mozgó alkatrészek!