Szállásfoglalás – Montenegró vagy Ausztria?

A minap a családdal épp azt beszéltük, hogy lassan időszerű lenne kiválasztani, hogy hova is megyünk idén nyáron nyaralni. Őszintén szólva, kettő opció maradt, ám előtte ehhez adnék egy kis magyarázatot.

Mivel a családunk szeret motorozni, így tavasz előtt eléggé kiköltekeztük magunkat. Mindenkinek új motoros szerelés, motorok nagyszervizen és bukósisakot is vettünk. Szerencsére gördülékenyen ment, mert egy régi, jól bevált, motoros web áruházban órák alatt beszereztünk mindent. Idén nyáron motorral megyünk nyaralni, többek között ezért is volt nagyon időszerű már beújítani pár dolgot.

Igazából a kettő opció, amiről már írtam is fentebb, az Ausztria, és Montenegró. Ausztria azért jött szóba, mert a szomszédunk, akivel nagyon jóban vagyunk, volt kint Ausztriában dolgozni és konkrétan az a hely, ahol ő volt, nagyon megfogott minket. Ezen kívül a szállással is képben voltunk teljes mértékben, hisz ő ott dolgozott, mosogatóként, így teljesen fel tudott minket világosítani mindenről. Igazán kecsegtetően hangzott, de a párom szülei Montenegróban laknak, ezért nehéz döntést hozni. Mivel márciust írunk, jó, ha az ember minél hamarabb lefoglalja, még viszonylag olcsón a szállást, máskülönben horror áron tud szállást foglalni. Egy napot tipródtunk a párommal, de végül sikerült eldöntenünk. Habár ebben a gyerekek is benne voltak, mert mondták, hogy a nagyszülőkhöz mindenképp ugorjunk be Montenegróba. Ez, hogy „ugorjunk be”, teljesen megvilágosított minket. Épp ezért úgy terveztük meg, hogy Ausztriába megyünk motorral, abban a szállodában fogunk megszállni és hazafele beugrunk a nagyszülőkhöz. Így mindenki boldog lesz remélhetőleg.

Egyébként a szomszéd Juli úgy talált állást Ausztriában, hogy felvette a kapcsolatot egy pályáztató céggel. Elmesélte nekünk, hogy a folyamat úgy nézett ki, hogy először letesztelték telefonon a német nyelvtudását, majd csak utána kezdtek bele közös munkába, hisz csak német nyelv ismeretével lehet az ő segítségüket igénybe venni. Lévén, hogy egy pályáztató cégről beszélünk, úgy működött, hogy a Juli által megírt, de a cég által kijavított (nyelvtanilag, formailag, stilisztikailag) bemutatkozó levelét kiküldték az összes ausztriai és dél-tiroli (német ajkú terület) szállodaipari egység részére, és a munkaadók jeleztek vissza neki. Nyilván azok jeleztek vissza, akiknél volt üres hely az adott pozícióban, ami ugyebár szobalány volt. Ez azt jelentette, hogy Juli nagyjából 20 állásajánlat közül válogathatott, teljesen rá volt bízva, hogy mi alapján dönt. Legyen az pénz, az adott vendéglátó ipari egység jellege (kisebb, családias hotel vagy nagy szálloda), távolság és sok más szempont van még.

Julinak a sikeres német nyelvű telefonos teszt és egy nagyon részletes szerződés aláírása után, el kellett utalnia egy nagyobb összeget a cég számlájára, csak ez után álltak neki a pályázati anyaga javításának. Az árban benne volt még egy bizonyítványfordítás, amit hivatalos fordító készít, pecséttel ellátott verziót kap. Valamint nem egy egyszeri segítségről beszélünk. Egyből kérdeztük, hogy közvetítő cég ez vagy valami más. És mondta, hogy ő se nagyon tudta a különbséget, de elmagyarázta, hogy a közvetítő cég egyszer tud segíteni, lebeszéli a munka részleteit és ad egy konkrét címet, ahova menni kell dolgozni. Ellenben ez a cég egy nagyobb adatbázissal rendelkezik, ahogy írtam is, egész Ausztriára és Dél-Tirolra küldik ki a pályázati anyagot, és a munkaadókkal a pályázóknak kell tudni lebeszélni a munka részleteit. A segítség, amit vásárolt fél évig tart, így ha gond van, el tudják helyezni a pályázókat egy másik helyen. Szerintem nagyon kitűnően ki van találva ez a folyamat és Juli is csupa jót mondott csak.

Végeredményképp, erre a helyre megyünk ahol Juli is dolgozott, majd motorral megyünk tovább Montenegróba, már nagyon várjuk!